Tábori Lelkészség

Az I. világháború után, melyben 2400 tábori lelkész vett részt, alakult meg az önálló magyar katonai lelkészség, azon belül 1923-ban a Protestáns Tábori Püspökség, amely 1951-től 4 évtizeden keresztül ugyan nem létezett, de 1994-ben újjászerveződött református és evangélikus lelkészek szolgálatával. A katonai lelkészség főbb feladatai közé tartozik a szabad vallásgyakorlás biztosítása a honvédség keretein belül, istentiszteletek tartása, keresztelés, esketés és temetés végzése a katonák és családjuk körében, katonai rendezvényeken ünnepi igei köszöntők és áldások elmondása, az élet minden területét illető lelkigondozás, de különösen is a katonaélet megpróbáló helyzeteiben adott lelki támogatás, vagyis a katonák lelki-erkölcsi erejének fenntartása. Jelenleg az ország jelentősebb katonai helyőrségeiben 11 református és 3 evangélikus tábori lelkész adja a szolgálatot, akiknek kettős jogállásuk van: egyrészt a honvédség kinevezett tisztjeként meg kell felelniük a katonai elvárásoknak, másrészt felszentelt lelkészként hitbeli és szervezeti kérdésekben saját felekezetüknek tartoznak elszámolással.