Isten nevét dicsérem!

Amikor a dicsőítésről gondolkodunk, beszélgetünk, nincs jobb alap annál, mint amit a Szentírás számos helyen elénk ad. Kiemelkedik ezek közül a fenti 150. zsoltár, gyönyörűen megfogalmazva azt, amit sokan érzünk és gondolunk: Isten dicsőítése – történjék bármilyen hangszerrel, eszközzel, nyelven vagy zenei stílusban - minden olyan zenei imádság, amely a bennünket a Krisztusban megváltó Úr Istennel összeköt, s mely Őt magasztalja a Lélek által.

Ha fellapozzuk a Keresztyén Bibliai Lexikon fogalmi magyarázatát, láthatjuk, hogy a dicsőítés magába foglalja az áldást, a magasztalást, a tiszteletadást, a megvallást, az elismerést és a hitvallást is. S bár az ószövetségi időkben a dicsőítés irányulhatott bizonyos dolgokra, kimagasló tettekre és személyekre is, az Újszövetségi fogalom már tisztán Isten központú. „A keresztyén ember legfőbb kötelessége Istent dicsőíteni a templomban, a mindennapi életben, mégpedig szavaival és tetteivel” (Arcanum Kézikönyvtár, Keresztyén bibliai lexikon). Részünkről tehát ez válasz Isten teremtő és üdvözítő munkájára.

…mit jelent a dicsőítés a gyakorlatban? Dicsőítés-e minden egyházi éneklés?

A válasz talán abban rejlik, hogy milyen a kapcsolatunk az élő Istennel. Van-e közöttünk valódi, két-irányú szeretet-kapcsolat? Tudok-e válaszolni szívből arra a szeretetre, melyet ő irántam tanúsít, érez és megbizonyít, tudok-e Istenre azzal a hittel és bizalommal nézni, mint ahogy egy gyermek az édesapjára tekint? Amikor azt éneklem, hogy „az Úr énnékem őríző pásztorom”, akkor azt megszokásból teszem, két istentiszteleti „rész” között, vagy hálával és meggyőződéssel dicsérem ezért a gondoskodásért Istent? Van-e köztünk párbeszéd? Érzem-e, hogy válaszol kérdéseimre, imádságaimra, magasztalásomra, kapocs-e számomra az ének, mellyel hozzá közeledem a magam módján? És nagyon fontos az is, hogy akad-e emberi segítségem abban, hogy megtaláljam ezt a kapcsolatot Istenhez (lelkész, kántor, vezető) …hogy gyülekezeti éneklésünk dicsőítéssé válhasson, a személyes megtérésen túl nagy szükség van olyan vezetőkre, akik hidat tudnak képezni számunkra, hogy énekünk a legszebben zenghessen.

Bár számunkra felfoghatatlan Isten hatalmassága, épp ez kell sarkalljon bennünket arra, hogy a tőlünk telhető legméltóbb módon hódoljunk előtte. A belső felkészültség és elhívás után hangsúlyos kell legyen mind a dicsőítő ének zenei minősége, mind szövegének tartalma, s ezen túl a dicsőítők alkalmassága (hitbeli alapokon túl, zenei és előadói képességek terén) is. Sokan vetik a dicsőítők szemére az énekszövegek „egyszerű” voltát. Ugyanakkor a teljesen egyszerű Jézus-ima hatalmas erőket képes mozgatni!

Ha az van a szívünkben, hogy a legjobbat szeretnénk adni, akkor törekednünk kell arra is – korszellem ide, vagy oda – hogy azok, akik elhívatottak vagyunk a dicsőítésben, olyan ének- és zenei anyagot adjunk a dicsőítők kezébe, mely úgy szól a szívünkből, hogy egyedül az élő Isten nevét emeli fel – SOLI DEO GLORIA!

S mire van még szükség? Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv szépen világít rá arra, hogy változás, megtérés előzménye és legfontosabb háttere egy imádkozó közösség, mely úgy munkálkodik együtt, hogy egyéni ambícióit a közösség érdekébe állítja, Isten dicsőségére. Magam részéről hálás vagyok, hogy részt vehetek ebben a reménységeink szerint hamarosan kinyíló és megújulást hozó munkában, s bízom abban, hogy mindannyian együtt tudunk majd úgy szolgálni, ahogy a Római levél igéje megfogalmazza: „Isten pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.” (Róm 15, 5-6)

Istené a dicsőség!

Révész Csilla, lelkipásztor

MRE Missziói Szolgálat Dicsőítés - egyházi modern zene munkacsoport vezetője