A misszió fogalma a latin missio, missionis (kiküldés, küldetés) szóból ered, amely a missere, mittum (küld, dob) igére vezethető vissza.

Jézus ezekkel a szavakkal küldi ki mindenkori tanítványait a hitvalló életre: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28:19/a.).

Ebben az úgynevezett missziói parancsban (Mt 28:18-20.) megtaláljuk a tanítványi küldetés alapját, lényegét és valódi erejét, amikor azt mondja az Úr Jézus önmagáról: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28:18/b.). Majd pedig, hogy világos legyen, kinek a jelenlététől függ a misszió, azzal zárja a missziói parancsot, hogy: „íme, én veletek vagyok a világ végezetéig” (Mt 28:20/b.)

A misszió középpontjában tehát maga Isten áll. De nem úgy, mint akire „innen”, mint „odaátvalóra” emberi nekibuzdulással rámutatunk, hanem mint aki jelen van, ő maga cselekszik, önmagát adja ebben az ő teremtett világáért való cselekvésben.

Az az Isten, akinek létéről és létének lényegéről így ír János apostol – őhozzá kapcsolva a mi emberi létezésünket és annak lényegét is:

„Isten (maga a) szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4:16/b.)

Ezt a szeretet-központú létet pedig „az evangélium szíve”-ként ismert igevers ülteti át a cselekvő életgyakorlatba, új távlatot nyitva az ember előtt:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16.)

Az Egyház missziója tehát valójában Isten cselekvő jelenléte ebben a nélküle elveszett, de vele új és örökkévaló életre eszmélő világban. Ahogy arról Pál apostol a 2 korinthusi levélben írja:

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5:17.)

Amit az apostol azonnal össze is köt a hívő ember, a hívő közösség Krisztusra mutató hitvalló küldetésével:

„Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által,

és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5:18.)

Mindezekből következően tehát az Egyház csak külső formájában tekinthető a mindenkori társadalomban működő szervezetnek (mint látható egyház). Lényegileg azonban Isten cselekvő jelen-létének Szentlélek szerinti valósága (mint láthatatlan egyház). Ahogy azt Pál apostol megfogalmazza:

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Kor 12:27., v. ö. 1Kor 12:12. kk.)

Csodálatosan mutat rá erre az az igei párhuzam, amikor ő azt mondja önmagáról, hogy:

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az övé lesz az élet világossága.” (Jn 8:12.)

Azaz önmagát, létének lényegét adja – küldetésképpen – az övéinek, amikor ezt mondja nekik:

„Ti vagytok a világ a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:14-16.)

Az Egyház tehát, mint Krisztus teste (v. ö. 1Kor 12:27.) azért van, azért létezik, hogy ennek a lélek- és életmentő isteni kegyelemtervnek a cselekvő közege legyen – mindig mai módon, érthetően és megfoghatóan az adott kor társadalmában: a megmentő Istenre mutatva, őt dicsőítve, ugyanakkor a megmentésre szoruló emberért, világért munkálkodva.

A fentiekből következően a Magyarországi Református Egyház minden tevékenysége alapvetően és lényegileg misszió kell legyen, illetve a missziót kell segítse, támogassa. Ami az Egyház, Egyházunk működésében ebbe a „megmentő logikába” nem illeszkedik bele, az nem csak haszontalan, de valójában káros a krisztusi kegyelem-üzenet szempontjából.

Isten missziójában az élő és cselekvő egyház a szív funkcióját tölti be. Az életerőt közvetíti, a vérkeringést biztosítja a test többi része számára. Amikor a gyülekezeteiben élő egyház belső valóságában ez az életerő megtapasztalhatóvá válik, Isten népe akkor lesz képes erős és megújító üzenettel kilépni az őt körülvevő társadalomba is.

A Magyarországi Református Egyház gyülekezeteinek és országos szervezetének hitbeli meggyőződése és alapvető törekvése, hogy ilyen, a krisztusi kegyelem-üzenetet világosan, elérhetően és megragadhatóan hirdető, megélő Egyház legyen.

A megváltó Úr Jézus hozzánk szóló üzenete erősít és bátorít bennünket, az Ő mai tanítványait hitvallásunkban: „… nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Mt 10:20.) Amiről pedig az Ő Lelke által szólni szeretnénk a ma embere számára, az az élet örömüzenete. Hogy nincs olyan területe, helyzete, pillanata az emberi létezésnek, ahol ne lehetne átélni a Mindenható Isten életet kiteljesítő szeretetét.

A Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának az az elhívása és küldetése, hogy gyülekezeteink és intézményeink felé, sőt azokon túlmutatóan az egész társadalom számára meghirdessük Isten szeretetét – de nem pusztán szép szavakkal, hanem gyakorlatias, cselekvő élet-bizonyságtételünkkel, sok-sok hívő testvérünkkel hitvalló közösségben. Mert Isten jelen akar lenni a mai emberek életében! Méghozzá azért, hogy egyre többen ébredjenek rá arra, hogy az életük békességét, biztonságát, új és örömteli távlatát számukra is elkészítette Isten, azzal a személyes szeretettel, amelyről a próféta is ír: „… örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad.” (Ézs 54:8.)

Minden szolgálatunkkal erre a megváltó Úrra szeretnénk mutatni, hittel és szeretettel sokakat őhozzá egyre közelebb vezetve!